A második világháború során a kábítószerek sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint ami a konfliktus hagyományos beszámolóiban általában megjelenik. Katonák milliói harcoltak a kimerültség, a félelem, az éhség és az alváshiány szélsőséges körülményei között, és több hadsereg is ösztönző szerekhez folyamodott, hogy embereit hosszú ideig ébren és működőképesen tartsa. Németország volt az egyik legismertebb eset a Pervitinnel, a Wehrmacht tagjai között osztott metamfetaminnal, különösen a háború első éveinek gyors hadjáratai során. A stimulánsok fogyasztása azonban nem volt kizárólag német sajátosság: a szövetségesek is használtak olyan szereket, mint az amfetamin alapú Benzedrin (Benzedrine).
New York, London, Szingapúr és más hatalmas városok utcái alatt több ezer kilométernyi csatornavezeték, óriási gyűjtőcsatornák, szivattyúállomások és ipari üzemek méretével vetekedő szennyvíztisztító telepek rejtőznek. A tisztítótelepeken eltávolítják a szennyvízből a hulladékot, a homokot, a zsírt és a szilárd anyagokat. Ezután baktériumok milliárdjai bontják le a szerves szennyeződéseket. A megtisztított vizet visszavezetik a folyókba vagy újra felhasználják, a megmaradt iszapból pedig biogáz vagy műtrágya készül, illetve ártalmatlanítják. Ebben a videóban végigkövetjük a városi szennyvíz teljes útját, megnézzük, hogyan alakulnak ki az óriási zsírhegyek, miért kerülhet szennyvíz a folyókba heves esőzések idején, és mi történne, ha egy nagyváros csatornarendszere hirtelen leállna.
Bár rejt magában azért a dolog némi kockázatot. Reméljük, hogy nemsokára emberünk készít magáról olyan videót is. Arra gondolok, hogy végre valaki jól elpicsázza a pofátlansága miatt 🙂


